- Ketyere szomjas.
\u00d6regem metilalkoholt t\u00f6lt a tankba, az gluggyogva nyeli. Sz\u00e9p napos id\u0151 van, de nem sok\u00e1ig \u00e9lvezhetj\u00fck, hamarosan indulnunk kell. A b\u00e1dogkasztni olyan sz\u0171k, hogy ink\u00e1bb magunkra h\u00fazzuk, mintsem beleb\u00fajunk.
Ketten vagyunk Ketyer\u00e9re, \u00d6regem vezeti, \u00e9n a malacokkal vagyok elfoglalva. Malac az, ami sz\u00e9tt\u00far mindent. P\u00f6tyivel gondosan lehet \u00e9s kell c\u00e9lozni, az \u00e1t\u00fcti a vastagabb p\u00e1nc\u00e9lt is, de nek\u00fcnk olyan nem j\u00e1r. Ahogy a r\u00e1di\u00f3nk is r\u00e9gim\u00f3di. Nem baj, \u00fagysem \u00e1lln\u00e1nk sz\u00edvesen szakaszba, ketten j\u00f3l megvagyunk m\u00e1r... mi\u00f3ta is?
Ismer\u0151s a p\u00e1lya, nem is kell sz\u00f3lnunk egym\u00e1shoz, bal k\u00e9z fel\u00e9 indulunk, ahol a foly\u00f3 van. Ott egy keskeny \u00fat v\u00e1r, nem j\u00f6het oldalr\u00f3l ellens\u00e9g. Ketten megel\u0151znek koll\u00e9g\u00e1k. Ketyere szer\u00e9nyen adja el\u0151, nemigen jutunk \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt h\u00fasz f\u00f6l\u00e9. Hegyen m\u00e9g annyi sem. De szentigaz, olyan m\u00e9g nem volt, hogy valahova ne m\u00e1sszon fel!
Beslisszolunk k\u00e9t kil\u0151tt tank k\u00f6z\u00e9, ahol a part v\u00e9g\u00e9ig ell\u00e1tni. A radarunk nem mutat el od\u00e1ig, de az el\u0151tt\u00fcnk j\u00e1r\u00f3k ha tal\u00e1lkoznak valakivel, azt n\u00e1lunk is ki\u00edrja a monitor. Nem t\u0171nik \u00fagy, mintha b\u00e1rki ott b\u00fajt volna el, induln\u00e1nk tov\u00e1bb, de abban a pillanatban megjelenik egy veres sziluett a kijelz\u0151n, m\u00e1r \u00e9n is l\u00e1tom a gazd\u00e1j\u00e1t a part v\u00e9g\u00e9ben, \u00e9s l\u00e1m, \u00e9pp odal\u0151, ahol az el\u0151bb \u00e1lltunk. M\u00e9g hogy nincs hatodik \u00e9rz\u00e9k! \u00d6regemnek legal\u00e1bbis az lehet. Meglepet\u00e9s\u00e9ben megtorpan, de m\u00e1ris nyomja tov\u00e1bb a g\u00e1zt, csak el innen!
Mire a hossz\u00fa kanyar v\u00e9g\u00e9re \u00e9r\u00fcnk, a k\u00e9t koll\u00e9ga elint\u00e9zi a kis bujk\u00e1l\u00f3t, szabad a p\u00e1lya eg\u00e9sz od\u00e1ig, ahol m\u00e1r fel kell menn\u00fcnk a foly\u00f3t\u00f3l. Mi \u00fagy szoktuk, hogy miel\u0151tt felkanyarodn\u00e1nk, t\u00falfutunk a beny\u00edl\u00f3n\u00e1l, k\u00f6zben les\u00fcnk befel\u00e9, hol kuporog az ellen. Ha szerencs\u00e9nk van, nem l\u0151nek ki. A beny\u00edl\u00f3 ut\u00e1n persze visszafordulunk, \u00e9s \u00f3vatosan j\u00f6v\u00fcnk fel. M\u00e1r tudjuk, hol vannak, annyi id\u0151 alatt nem tudnak nagyon \u00e1trendez\u0151dni.
Nem is akarnak, j\u00f3l bej\u00e1ratott helyet v\u00e1lasztanak maguknak: nekik csak a kupakjuk l\u00e1tszik, vagy elb\u00fajnak egy szikla m\u00f6g\u00f6tt, te meg j\u00f6hetsz fel teljes \u00e9letnagys\u00e1gban, am\u00edg ki nem l\u00f6vik al\u00f3lad a g\u00e9pet. Csakhogy van m\u00e9g egy tr\u00fckk\u00fcnk! Ha el\u00e9g gyorsan csin\u00e1ljuk, \u00e9letben is maradhatunk. Amikor felj\u00f6v\u00fcnk, r\u00f6gt\u00f6n balra fordulunk, \u00edgy kiker\u00fclve a ny\u00edl\u00e1sb\u00f3l, h\u00e1tra kapaszkodunk a p\u00e1lya sarka fel\u00e9. Ott van egy lyuk a szikl\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s patk\u00f3 alakban k\u00f6rbefut egy \u00f6sv\u00e9ny fel arra a szintre, ahol a b\u00e1zis is van a v\u00e9d\u0151kkel egy\u00fctt. Ott a bokrok k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g k\u00f6zelebb tudunk lopakodni, \u00e9s csak az vesz \u00e9szre, aki ismeri ezt a helyet. De nem sokan.
Ott azt\u00e1n tal\u00e1lunk egy kiskock\u00e1t, ez egy kicsi \u00e1gy\u00fa, kerekekre szerelve. Er\u0151set l\u0151, de gyenge a kab\u00e1tja, egyet odas\u00f3zok \u00e9s annyi neki. M\u00e1r nem j\u00f6tt\u00fcnk hi\u00e1ba!
Igazs\u00e1g szerint v\u00e9gig k\u00e9ne menni itt az ellens\u00e9g b\u00e1zisa m\u00f6g\u00f6tt, hogy biztosak legy\u00fcnk abban, hogy nem b\u00fajt el senki, de a mieink k\u00f6z\u00fcl az egyik, aki megmaradt, m\u00e1r a b\u00e1zist foglalja. Ott gurul k\u00f6rbe-k\u00f6rbe \u00e9s n\u00e9ha l\u00f6vi a leveg\u0151t. A foglal\u00e1s\u00e9rt is j\u00e1r jutalom, gyorsan be\u00e1llunk mi is. K\u00f6zben forgol\u00f3dok a toronnyal, mint bar\u00e1t a szentk\u00e9pek k\u00f6z\u00f6tt, hogy ha meg akarn\u00e1nak lepni, ne b\u00edrjanak. Eltelik vagy k\u00e9t m\u00e1sodperc, l\u00f6v\u00e9s d\u00f6rren, \u00e9s a koll\u00e9ga elf\u00fcst\u00f6l. Bal oldalt van egy kis szikla, \u00e9pp hogy elf\u00e9r m\u00f6g\u00f6tte egy tank, h\u00e1t onnan j\u00f6tt az \u00e1ld\u00e1s. Ha mozdulatlan, nem jelzi a radarunk, \u00e9s ez az volt. Megv\u00e1rta, am\u00edg a bajt\u00e1rsunk el\u00e9ker\u00fcl, \u00e9s k\u00e9nyelmesen kil\u0151tte. Odafordulok, \u00e9s m\u00e1r l\u00f6v\u00f6m is a malacot, de a tank visszah\u00fazza az orr\u00e1t. El\u0151re-h\u00e1tra hint\u00e1z, de csak a sarka l\u00f3g ki. Sokkal er\u0151sebb az orrp\u00e1nc\u00e9lja, mint amit mi \u00e1t tudn\u00e1nk l\u0151ni, meg k\u00e9ne v\u00e1rnom, hogy annyira kij\u00f6jj\u00f6n, hogy legal\u00e1bb az oldal\u00e1t el tudjam tal\u00e1lni. Annyira figyelek, hogy nem veszem \u00e9szre, hogy szemb\u0151l valaki a padl\u00f3 al\u00f3l megtal\u00e1l.
Padl\u00f3 al\u00f3l, azaz neki csak a tornya l\u00f3g ki a horizontom f\u00f6l\u00e9, \u0151 meg telibe l\u00e1t minket.
Az els\u0151 l\u00f6v\u00e9sre is elfogy f\u00e9lig a szeker\u00fcnk, m\u00e9g egy tal\u00e1lat \u00e9s megy\u00fcnk a levesbe. Odakapom a tornyot, de lassan fordul, \u00e9s mire<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
- Adok neki skerazint - mondja \u00d6regem, \u00e9s nyeleti a tankkal az \u00fczemanyagot. \u00d6regem folyton b\u00fctyk\u00f6li, csiszatolja Ketyer\u00e9t. Kopott szeg\u00e9ny, mattra sz\u00edvta a nap, de tiszta \u00e9s megb\u00edzhat\u00f3.
Elhoztam a j\u00e1rand\u00f3s\u00e1gunkat, fejenk\u00e9nt egy t\u00e1bla csoki, h\u00e1rom meglepet\u00e9s konzerv, amir\u0151l semmit nem tudunk, csak felbont\u00e1s ut\u00e1n der\u00fcl ki, hogy mi van benne, egy darab keny\u00e9r \u00e9s egy kanna v\u00edz. Meg a keksz. Ebb\u0151l sokat kapunk, \u00e9s olyan \u00edze van, mint a f\u0171r\u00e9szpornak, de laktat\u00f3. \u00c9n ellenn\u00e9k ezzel is eg\u00e9sz nap, meg a v\u00edzzel.
\u00d6regem szikkadt, nap\u00e9gette, mint a tankunk, csak nem z\u00f6ld, hanem \u00e9pp hogy nem fekete. Sz\u00f3tlan, \u00e9rtelmes szem\u0171, kicsit hajlott a h\u00e1ta a kev\u00e9ske hely miatt, amin osztozunk. Vagy a sok veres\u00e9g miatt, amit el kell viseln\u00fcnk. Nem tudhassam, sokat nem besz\u00e9l\u00fcnk.
A csokit r\u00f6gt\u00f6n kibontja \u00e9s nagyot harap bel\u0151le. Ha \u00edgy folytatja, d\u00e9lig befalja mind. Neki adom a r\u00e9szem, cser\u00e9be megkapom a kekszadagj\u00e1t. A konzerveket a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00e9 hajig\u00e1lom, mi ugyan nem fogunk h\u00edzni t\u0151le! A masin\u00e1ba szuszakoljuk magunkat, mint k\u00e9z a keszty\u0171be, \u00e9s m\u00e1r sz\u00f3l is a r\u00e1di\u00f3:
- Time to roll up!
Jobbra fordulunk \u00e9s felm\u00e1szunk egy k\u00f6zepesen magas szikl\u00e1ra. Namost ez nem ennyire gyors, mint ahogy elmondom, eltelik vagy k\u00e9t perc, mire feldohogunk. Be\u00e1llunk egy j\u00f3 kis helyre, egyik oldalr\u00f3l egy bokor, a m\u00e1sikr\u00f3l egy nagy k\u0151 b\u00fajtat, \u00e9s innen bel\u00e1tni a p\u00e1lya felit. Ketyere csendesen szuszog, n\u00e9ha pattog egy kicsit, de csak halkan, tal\u00e1n hogy \u00e9szre ne vegyenek. De most messze alattunk folyik a csetepat\u00e9, r\u00e1nk se bag\u00f3znak. Ami nem baj. Hallom, \u00d6regem n\u00e9ha cuppog a csokol\u00e1d\u00e9val, \u00e9n a kekszet majszolom, reszeg a fogam alatt. N\u00e9ha r\u00e1l\u00f6v\u00f6k egy-egy t\u00e1voli c\u00e9lpontra, de mire le\u00e9r a malac, az m\u00e1r tov\u00e1bb\u00e1ll.
Egyre kevesebb l\u00f6v\u00e9s hangja g\u00f6rd\u00fcl ide-oda a katlan oldalain, megmerevednek az arcvonalak, elmattulnak a veres foltok a monitoron, ami az ellent mutatja, v\u00e9g\u00fcl el is t\u0171nnek. A szem\u00fcnkre vagyunk b\u00edzva, meg a f\u00fcl\u00fcnkre, de messze vagyunk mindent\u0151l. De j\u00f3 lenne, ha \u00edgy maradna minden! Az \u00f6r\u00f6k\u00f6s naps\u00fct\u00e9sben, a csendben csak a...
De ebben a pillanatban bal k\u00e9z fel\u00e9, \u00fagy a dombunk alj\u00e1n\u00e1l, felt\u0171nik egy veres petty. J\u00f6n f\u00f6lfel\u00e9! H\u00e1t ez hol a fen\u00e9ben volt eddig? \u00d6regem is l\u00e1tja, egyetlen g\u00e1zr\u00f6ffen\u00e9ssel jobbra kanyarodva kifarolunk a j\u00f3 kis hely\u00fcnkr\u0151l, hogy szembe ker\u00fclj\u00fcnk a t\u00e1mad\u00f3val. El\u0151re nem menek\u00fclhett\u00fcnk, t\u00fal magas \u00e9s meredek a fal, nem \u00e9ln\u00e9nk t\u00fal egy zuhan\u00e1st. Harcolnunk kell.
Az er\u0151lk\u00f6d\u0151 motorhang is most csapja meg a f\u00fclemet. Ez\u00e9rt nem hallottam semmit, olyan j\u00f3l elb\u00fajtunk, hogy elszigetelt\u00fcnk mindent magunkt\u00f3l. C\u00e9lra tartok. Hallom, hogy megtorpan, \u0151 most vette \u00e9szre a radarj\u00e1n, hogy foglalt a dombtet\u0151. \u00d3vatosabban j\u00f6n tov\u00e1bb. Nem \u00e9rdemes el\u0151re mennem, mert nem tudom annyira let\u00f6rni a l\u00f6veg cs\u00f6v\u00e9t, hogy lel\u00e1ssak, alulr\u00f3l meg k\u00f6nnyed\u00e9n sz\u00e9tl\u00f6vi a hasunkat. Meg kell v\u00e1rni, am\u00edg felj\u00f6n. Menek\u00fclni sem \u00e9rdemes, mert mire le\u00e9rn\u00e9nk a t\u00faloldalon, h\u00e1tulr\u00f3l sim\u00e1n elkapna. M\u00e1r l\u00e1tom a kupakj\u00e1t, r\u00e1l\u00f6v\u00f6k, de lecs\u00faszik r\u00f3la a malac. Mire \u00fajrat\u00f6lt\u00f6k, az eg\u00e9sz tornya l\u00e1tszik, j\u00f3val nagyobb, mint amire sz\u00e1m\u00edtottam.
Ez egy bivaly hozz\u00e1nk k\u00e9pest!
Odal\u00f6v\u00f6k a cs\u0151 al\u00e1, lyukat \u00fct a p\u00e1nc\u00e9lon, de nem sokat vesz le az \u00e9let\u00e9b\u0151l. Gyorsan ut\u00e1nat\u00f6lt\u00f6k, de \u0151 meg\u00e1ll, l\u00e1tom, hogy l\u00f6v\u00e9sre k\u00e9sz\u00fcl,<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
\u00dagy l\u00e1tszik, kevesen vagyunk, mert egy, s\u0151t k\u00e9t oszt\u00e1llyal nagyobb g\u00e9pekkel raktak egy csoportba. \u00c9s ez sajnos azt jelenti, hogy az ellen is hasonl\u00f3 brig\u00e1db\u00f3l \u00e1ll. Ketyer\u00e9vel k\u00e9t behem\u00f3t k\u00f6z\u00e9 ker\u00fclt\u00fcnk az els\u0151 sorba, m\u00e9g h\u00e1tra sem tudunk somford\u00e1lni.
Bent gubbasztunk a hely\u00fcnk\u00f6n, megpr\u00f3b\u00e1lunk \u00fagy tenni egym\u00e1s el\u0151tt is, mintha nem hallan\u00e1nk, hogy miket dum\u00e1lnak a nagymen\u0151k a fej\u00fcnk felett.
- Hallod? A m\u00faltkor \u00e1tmentem egy ilyen kis szaron. Tudod, mi maradt bel\u0151le?
- Mi?
- Semmi!
Ezen j\u00f3t r\u00f6h\u00f6gnek.
- Hallod? \u00c9n a fiamnak vettem egy ilyet Kar\u00e1csonyra. Hallod?
- \u00c9s?
- Nem j\u00e1tszik vele. Hallod, egyszer letette valahov\u00e1, az\u00f3ta nem tal\u00e1lja.
M\u00e9g nagyobb r\u00f6h\u00f6g\u00e9s.
- Pedig nem rosszak ezek! Hallod? Vesz\u00e9lyesebb, hallod, mint a Rambo \u00f6t!
- Mint \u00f6t Ramb\u00f3, te h\u00fclye! - hallom \u00d6regem d\u00fcnny\u00f6gni a pil\u00f3ta\u00fcl\u00e9sben.
- Direkt mondja \u00edgy, viccesebb - felelem savany\u00faan.
V\u00e9gre elindulunk. A start ut\u00e1ni kavarod\u00e1s itt most \u00e9letvesz\u00e9lyes, ezek alatt a nagy l\u00e1nctalpak alatt, kiss\u00e9 f\u00e9lre kell h\u00faz\u00f3dnunk. \u00d6regem ahogy egy kis r\u00e9st l\u00e1t, \u00e1tsz\u00f6kik k\u00e9t \u00f3ri\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, jobbra fel a dombra, onnan j\u00f3 a kil\u00e1t\u00e1s.
A java a k\u00f6z\u00e9pen \u00e1ll\u00f3 hegyen harcol, ott d\u0151l el legink\u00e1bb a csata sorsa, b\u00e1r volt m\u00e1r r\u00e1 p\u00e9lda, hogy egy j\u00f3l szervezett csapattal a dombon kereszt\u00fcljutva foglaltuk el az ellens\u00e9g \u00e1ll\u00e1s\u00e1t, pedig l\u00e9tsz\u00e1mh\u00e1tr\u00e1nyban voltunk. Egy bokorcsoport m\u00f6g\u00f6tt \u00e1llunk meg. Innen a p\u00e1lya als\u00f3 r\u00e9sze bel\u00e1that\u00f3, b\u00e1r a l\u00f6v\u00e9sek el\u0151l semmi nem v\u00e9d. Lent k\u00f3sz\u00e1l egy-k\u00e9t tank, ezeket pr\u00f3b\u00e1ljuk innen eltal\u00e1lni, amikor is hallom, hogy h\u00e1tul valami karcol, \u00e9s \u00e9rzem, hogy passz\u00edroznak el\u0151re. \u00d6regem r\u00f6gt\u00f6n h\u00e1tramenetbe kapcsol \u00e9s tolat r\u00e1 a m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk nyomakod\u00f3ra, de az j\u00f3val er\u0151sebb n\u00e1lunk, letasz\u00edt a szikl\u00e1s domboldalon.
A zuhan\u00e1st t\u00fal\u00e9lj\u00fck, de a lentieknek most m\u00e1r tiszta c\u00e9lpontul szolg\u00e1lunk. \u00d6regem jobbra kanyarodik, \u00e9s fordulunk vissza fel a dombra. Egyre gondolunk, megpr\u00f3b\u00e1ljuk lel\u00f6kni, aki minket l\u00f6k\u00f6tt le, de m\u00e9g f\u00e9l\u00fatig sem jutunk, sz\u00e9tl\u00f6vik a segg\u00fcnk: bamm, bamm-bamm, csak \u00fagy ropognak t\u00f6bb ir\u00e1nyb\u00f3l<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Megint az a p\u00e1lya, ahol a foly\u00f3parton szokunk v\u00e9gigd\u00f6c\u00f6gni, \u00e9s megint bal k\u00e9z fel\u00e9 esik. Amikor elindul a csata, kiketyeg\u00fcnk a mi kis temp\u00f3nkban, de sajnos az ellennek is esz\u00e9be jut, hogy a surran\u00f3p\u00e1ly\u00e1n jobbak az es\u00e9lyek, mint a v\u00e1ron kereszt\u00fclt\u00f6rni, \u00e9s j\u00f3 kis l\u00f6v\u00f6ld\u00f6z\u00e9sbe futunk. Be\u00e1llunk az\u00e9rt a t\u00f6bbiek k\u00f6z\u00e9, de hamarosan kapunk egy tal\u00e1latot a l\u00e1nctalpunkra. Moccanni sem tudunk, k\u00f6zben a kil\u00f3g\u00f3 r\u00e9szeinket puffogtatj\u00e1k a kanyaron t\u00falr\u00f3l, az \u00e9let\u00fcnk egyre fogy. Visszal\u0151ni nem tudunk, nem l\u00e1tunk c\u00e9lt, a t\u00f6bbiek nem tudnak seg\u00edteni.
- \u00d3, a fen\u00e9be!
- F\u0151n\u00f6k!...
- \u00d3, a fene<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
- Kisfiam, gyere vacsor\u00e1zni! - hallatszott fel a konyh\u00e1b\u00f3l.
- Megyek, Anya!
A sr\u00e1c lekapta a fej\u00e9r\u0151l a fejhallgat\u00f3t \u00e9s az asztalra dobta.
- \u00c1lland\u00f3an kil\u0151nek! Semmire sem megyek ezekkel a pap\u00edrtankokkal. Nem j\u00e1tszom t\u00f6bbet!<\/p>","type":"rich"}