Fal utazás
– Még sohasem láttam a Falat –
mondja a drága
két falat
között.
Agyam falba ütközött.
“Na, megint egy dráma”,
gondolom, de nem, mert lám a
történelem
– elismerem –
nem csak minket szúrt hátba.
Fejem még kába,
de itt az elhatározás:
– Megnézzük!
– Nem hiába
vagy te életem párja! –
Arcomon csók csattan,
ez jólesik, nem vitás.
– Fel hát – mondom, –
jöjjön a kirándulás!
Százhússzal repülünk,
repeszt a Skoda.
De a drágát
nem érdekli, hogy mutatom Prágát.
– Ott a Károly-híd.
– Tojok rá, érjünk már oda!
Végül
már autó nélkül
orrunkat korsóba mártva
intek a pincér után.
– Kérem,
a Falat keressük.
– Lebontották régen!
Nőm meg csak fecseg:
– Jaj, nem is tudom,
a gázt elzártam?
Vagy ömlik a propán-bután?
Te meg mit nézel úgy, mint egy orángután?
– Ezentúl – hangom recseg –
többet kell néznünk a híreket –
mondom sután.
2016. február 5. péntek