Ez eredetileg egy email volt, amit Claude-nak,
a nagylányomnak küldtem, ezért ez a szöveg a keretben.
Viszont szükségesnek tartottam benne hagyni,
hogy érthető legyen a novella.
Nálunk elég vidám a suli. Szerintem azért, mert nagyobb “gyerekek” nagyobb marhaságokat tudnak mondani. Ott van például a biológiaóra.
Táplálkozás. Szivacs: a vízárammal bekerülő szerves törmelékkel. (Razzia: Tusfürdővel.) Csalánozók: rákocskákkal, halacskákkal. (Márk: Elefántocskákkal.)
Mondjuk a tanarak sem normálisak. Irodalom tanárnő:
– Én figyelek, csak azt nézem közben, hogy miért fojtogatják azt a fiatalembert.
Apropó irodalom…
Tavaly, 9.-ben tanultunk Szent Margitról. A sztori ismert: IV. Béla a tatárjárás idején megfogadta, hogy ha ezt megússza az ország, hálából felajánlja lányát a Nyulak szigetén működő zárdának. (Később erről a királylányról nevezték el a szigetet Margitszigetnek.) Az akkori szokások aszketikus életet követeltek a hívőktől, hiszen Jézus miértünk szenvedett a keresztfán, és minél többet szenvedünk ezen a földön, a mennyekben annál kedvesebbek leszünk az Úrnak. A fent említett tanárnő házi dolgozatot íratott velünk, mondván: Írjátok le Szent Margit egy napját! Hát én leírtam…
HALÁLVÁGY
Ív Béla, a magyar válogatott vezetőedzője kopogott és benyitott kislánya szobájának ajtaján. Margó szokásához híven falatnyi tévéjét nézte.
“Naponta 180 kg füvet is elfogyasztanak, és annyi nősténnyel párosodnak, amennyivel csak bírnak.”
– A hippikről van szó?
– Nem, Apucikám, a mamutokról.
– Hm. Tulajdonképpen azért zavarlak, mert megígértem, hogy ha nyerünk a mongolok ellen, beíratlak abba a flancos fitnesz-stúdióba. Amikor a hosszabbítás után még mindig döntetlen volt az állás, nem hittem volna, hogy a TBFK kapusa beengedi azt a gólt.
– Micsoda?
– TBFK. Tatár Bifsztek Futball Klub. Ahogy az a srác ott állt a kapuban…
– Halálvágy.
– Tessék?! – Ív Béla őszintén megijedt egy pillanatra.
– Így hívják a klubot, Apucikám. Halálvágy. Ez most a legnagyobb zsuga.
Tágas előtér várta a belépőt, a falakon táblák, például: “Ami nem öl meg, az megkeményít.” Vagy: “Jézus BELEHALT sebeibe.” Vagy ez: “Aki itt nagy akar lenni, az úgy jár, mint a vas.”
– Ezt hogy kell érteni?
– Szó szerint.
– Hogyhogy?
– Addig ütik, amíg meleg.
Soror Ascetica, az intézmény főnöknője vezette végig Margót.
– Ha szeretetet érzel Jézus urunk iránt és osztozni akarsz szenvedéseiben, akkor itt jó helyen jársz, gyermekem. Majd segítünk, hogy jól érezd magad.
– Talán rosszul, anyám.
– Meglátjuk, gyermekem.
“Kedves Apuci!
Nagyon jól érzem magam, király dolgok történnek itt. Hajnali négy órakor kelünk, reggeli torna az udvaron, aztán lemegyünk az ebédlőbe. Persze senkinek nem kell a reggeli, de ez is hozzá tartozik a napirendhez. Én sem hiszem el, de öt kilót fogytam a két hét alatt! Sorakozó, névsorolvasás, majd elhajtanak dolgozni. Én nagyon élvezem, mert roppant unalmas, és ezért szenvedek tőle. De ez nem tart soká, mert délben, újabb sorakozót követően bemegyünk az étkezdébe, és rettenetes főzelékeket kell ennünk. Egytől háromig a könyvtárszobában fárasztó vicceket mondanak nekünk. Egyet leírok ide:
Csák Máténak volt két törvényes, meg egy törvénytelen fia: Csák Berry, Csák Norris és Nemcsák Károly.
Ez már olyan rossz, hogy az egyik lány elájult. De irigylem!
Aztán szabadfoglalkozás vacsoráig. Ilyenkor szoktak kiválasztani egy-egy szerencsést, akit megkorbácsolnak. Nem akarok dicsekedni, de én már kétszer is sorra kerültem!
Vacsi este fél hétkor, körömpörkölt, meg pacal, meg ilyesmi, aztán gyorsan ágyba bújunk, mert fiatal szervezetnek sok pihenés kell. Persze alig bírok aludni, szinte állandóan vécére kell járnom, de a szenvedés minden pénzt megér.
Apropó: Küldhetnétek valami monoton popzenét, mert azokat utálom, de a régieket már megszoktam, és félek, hogy megszeretem őket.
A múltkor elkaptak két növendéket hátul a kerítés mellett. Volt náluk egy-egy nagy kő, azokat feldobták és aláálltak. A délutáni istentiszteleten a kábítószer káros hatásairól volt szó.
Most búcsúzom, mindjárt megyünk vacsorázni. Légy jó, Apucikám! Anyut sokszor puszilom, és nagyon szépen kérlek Benneteket, hogy ne végezzetek ki sok embert, mert itt bent is rossz híreteket keltik ezek a dolgok. Istvánt is csókolom, a Ti
Margótok”
Soror Ascetica kopogott és belépett Margó cellájának ajtaján. A lány spenótot evett sárgarépa főzelékkel és tenyérnyi tévéjét nézte.
– Látom, kikapcsolódsz. Jól teszed! Nem kell mindig sanyargatnia magát az embernek.
– Viccelsz, anyám? Ez a Dél-Amerikai sorozat olyan rossz, hogy belehalok, mire vége lesz! HA vége lesz…
A tanárnő nem sok szót vesztegetett a házi dolgozatomra. Én direkt nem kérdeztem rá, a beadás után vagy három nappal ő hozta szóba a dolgot:
– Nem értették a feladatot. Egyedül az Attila, de az meg… – és legyintett.
Pedig tudtam volna cifrázni, de nem mertem. Mégiscsak egy iskolai dolgozat!
2004
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: